Az udvariasság nyomában

Ónoseső, sötét és hideg. Közel kétszer annyian állunk a megállóban, mint amennyien egészségesen felférnénk a buszra. Az emberek úgy paszírozódnak fel a messiásként várt járatra, mintha a Titanic utolsó mentőcsónakja lenne. 

Én is mentem az időjárás viszontagságai elől az életem, próbálok a két nagy táskámmal minél beljebb jutni a buszban, hogy az utánam érkezők is fel tudjanak szállni. 

 - Hé, ne nyomjá' má' a táskáddal! - szól rám az úriember aki az utolsó ülőhelyet foglalja el éppen. 

A csodálkozástól - hogy egy férfi nőt ilyen hangnemben képes megszólítani - könnyen lehet, hogy a szám is nyitva marad. Mondom neki, hogy nem direkt volt, engem is nyomnak innen is, onnan is. Az illető azért folytatja, hogy de én és a táskám. A nyitott számon keresztül vettem három mély lélegzetet, és szabatos megfogalmazásban megkérdeztem, hogy miért érzi, hogy ilyen hangnemben kell velem beszélnie. Itt persze neki már "mindegy" a történet, köszönöm nekem nem, ezért még felvilágosítom, hogy ha egy udvariasabb hangnemet ütött volna meg, kézsésggel odébb mentem volna - lehetőségeimhez mérten. Mindegy már az egész, csak hagyjam, még bocsánatot is két, mert hát ki gondolta volna, hogy egy gyönge nő majd megvédi magát. 

Mint ahogy lenni szokott a Keletitől a Futár utcáig egy tökéletes monológ körvonalazódott a fejemben, amit első megszólalásom során kellett volna közölnöm vele. "Ne haragudjon, amiért meglöktem a nagy és nehéz táskámmal, de sajnos csak így tudtam felszállni a buszra, ahogyan benyomakodott elém, majd lecsapott az utolsó ülőhelyre. Tisztában vagyok vele, hogy nem a 18. században élünk, és nem kéne elvárnom egy férfitól, hogy ha képtelen az udvariasságra, legalább a női mivoltom miatt kijárna a tisztelet, ami abban nyilvánulna meg - nem kérek sokat -, hogy ne ilyen unintelligens stílusban szólítson meg. Az út további felében természetesen állva maradok a nehéz táskámmal együtt."

Füstölgök még egy keveset magamban, még akkor is ha diadalittas érzés tölt el, amiért túl vagyunk azokon az időkön, hogy "még én kérek bocsánatot". Azért eljutok az anyukája felemlegetéséig. Az anyázásról mindig az jut eszembe, amit az ELTE-n a nyelvészek sulykolnak belénk: ha valakinek a nyelvtanilag helytelen beszédmódját szólod le, az olyan mintha anyáznál, mert azt otthonról hozzuk - ugye? 

Időnként képes vagyok fennakadni azon, hogy a férfi nem kihalóban van. Vagy gyorsan öregszem, vagy pedig van benne valami igazság, hogy "a mai fiatalok képtelenek az udvariasságra". (Tisztelet a kivételnek!)

Hölgyeim, anyák és jövendőbeli anyák! A mi feladatunk, hogy a gyermeket, akit szülünk, neveljük. Nem értek egyet a szíjjel fenyítős módszerrel, sem azzal, hogy a kölyköt kitesszük az esőbe, aztán majd nő, mint a gomba.  Honnan fogja megtanulni egy kisfiú (maradjunk a példánál), hogy mit illik és mit mit nem, ha a drága jó édesanyja nem mondja el neki, hogy a néniket előreengedjük a buszon, és átadjuk a helyünket? Honnan fogja tudni, hogy hogyan kell egy lányt megszólítani, ha csak a bunkó barátainak a példáját látta? Hogy lesz belőlük férfi, ha az anyjuk (igen, az anyjuk) nem férfinek neveli őket? Rajtunk a világ szeme! Tőlünk függ az emberiség sorsa! :)

Hogyan éld túl az ünnepeket - nagyokos kisokos

Ha karácsonykor neked is égnek áll a maradék hajad, amit még nem tépkedtél ki az adventi elcsendesedés ideje alatt, akkor itt az ideje, hogy tudatosan és részletesen kidolgozott haditervvel várd az ünnepeket! 

1. Tervezz előre! Az utolsó pillanat csak a vizsgák előtt hasznos, karácsony küszöbén már semmit sem ér. Az emberek fejvesztve rohangálnak a plázákban, hogy megvegyék az utolsó ajándékokat utolsó erejükkel, persze minden hiába, a boltokat már november végén kifosztották. Te legyél okosabb, és szerezd be vagy készítsd el már most az ajándékokat! Karácsonyig még rengeteg leárazásba belefuthatsz. Írj listát arról, hogy kinek mit szeretnél ajándékozni! Remek alkalom, hogy az eddig féltve őrzött szűzfehér füzeteidet felhasználd a tervezéshez. :)

2. Legyél kreatív! Nem mindig a drága ajándék a legjobb ajándék. Készítsd el sajátkezűleg a meglepetéseket. A You Tube-on és különböző blogokon remek ötleteket találhatsz. Fess, vágj, ragassz, varrj vagy süss, a lényeg, hogy vesd be a fantáziádat. Az idei kedvenc "egyszerű de nagyszerű" ajándékom a bögre szélére akasztható keksz. A kiszúrót szinte bárhol be lehet szerezni, egy bögrére akasztva pedig tökéletes apró meglepetés. (Ha valakinek mégsem tetszene a handmade kedvesség, ne rágd magad. A nagyik mindig örülnek.)

3. Felejtsd el a karácsonyi zenéket! Ha nem akarsz idő előtt megbolondulni, akkor ne novemberben kezdd el hallgatni Marah Carey-t vagy Michael Buble-t! Hidd el, a pláza mosdójában egy idő után horrorfilmben fogod magas érezni az egymás után tízszer lejátszott daloktól. 

4. Hagyj időt magadra! Szakadj ki néhány órára a nyüzsgésből! Vegyél egy illatos fürdőt, olvass egy jó könyvet (ne kötelező szakirodalmat, akkor sem ha véletlenül valóban jó), nézz meg egy bugyuta filmet! Kapcsold ki az agyad! (Nem szégyen néha.) 

5. Hangolódj! Ha nincs, csinálj kedvet a karácsonyhoz. Tudom, hogy már nem vagy öt éves, aki izgatottan várja a nagy ajándékbontást, és még hisz a Mikulásban, a Jézuskában és a Fogtündérben. Koncentrálj az örömszerzésre, és akkor meglesz az izgalom. Pár apró trükkel pedig a hangulatnak is illik előbb vagy utóbb megjönnie. Ilyen a szarvasos wc-papír vagy a műhó az ablakodon, hogy eltakard a kiábrándítóan csapadékmentes utcát. 

6. Le a sötéttel! Az óraátállítás miatt korán érkező setét éjszaka mindenkit beforgat. Gyújts gyertyát, szerezz be égősort vagy utazz Balira!

7. Mély levegő, ki és be! Ha már végképp úgy érzed, hogy kidurran a fejed, vezesd le a feszültséget! Meditálj, mantrázz, fuss vagy rugdoss kukákat! Ne a karácsonyi vacsora résztvevőin vezesd le!

8. Legyél egyetemista! Legegyszerűbb megoldásként az egyetemista lét kínálkozik. Ha végigtanulod az ünnepeket, egy szempillantásnyi időd sem lesz a karácsonyi teendőiden stresszelni. :)