Ma különösen megjött a kedvem a blogíráshoz.
Tegnap készítettem el az első, igazi, fizetett interjúmat. Ez még nem jelenti azt, hogy a cikk is elkészült, de mire való a hétvége? Egy bloggerrel beszélgettem a munkájáról. Azt hiszem, hogy az, amit mondott, sokkal érdekesebb volt, mint amiről a cikk hivatott szólni. Meggyőzött abban, hogy amit szeretsz csinálni, azt érdemes csinálni.
Sokat kell magamat győzködnöm, hogy nem muszáj nekem magas irodalmat írnom, nem szégyellnem, ha nem megy, vagy ha nem elég magasröptű az amit és ahogyan írok. Még az is lehet, hogy egyszer majd aztán az lesz. Magasröptű. Vagy nem. Teljesen mindegy addig, amíg szeretem csinálni. Nem maximalistának kell lenni, hanem kísérletezőnek. Annyi mindenről és annyiféleképpen írtak már. Lehet, hogy holnap írok egy posztot a a szoknyáról, amire annyira vágyom, de az is lehet, hogy megírom az évszázad lélektani regényének első fejezetét. Az elsőre azért több esélyt látok, de a remény hal meg utoljára. :)
Nem tudom, hogy mi leszek. Még azt sem tudom, hogy mi akarok lenni. Minden akarok lenni. Író. Aki vörös rúzst hord és szoknyát, a cigarettát pedig sosem gyújtja meg, mert amúgy nem dohányzik. Újságíró. Aki okos és stílusos egyben. Cukrász. Akinek mindenki szereti a sütijét. Dizájner. Aki hobbiból a világ legjobb táskáit varrja, de azért jól keres vele.
Szeretnék írni. Nem tudom, miről. Mindenről. Erre olyan csodás hely egy kis szelet világháló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése